Léteznek bizony olyan galád férfiak, akik Valentin-nap alkalmából is akcióra cserélnék a romantikus filmezés lehetőségét. Nekik bizony ideális eszköz áll most rendelkezésükre.  A Borotvaélen  elsőre talán a legkevésbé megfelelő alternatív program lehet a szerelmesek napjára,  főleg egy olyan premier héten, amikor többek közt a Hadak útján és a csajok favoritjának (egyben „Best of” mozis programnak) számító Fogadom c. alkotás is bemutatkozott. De ha csak fele olyan trükkösek és meggyőzőek vagyunk, mint a Sam Worthington által alakított Nick Cassidy, akkor becsalhatjuk hölgypartnerünket a moziterembe, ha már ott vagyunk úgysincs menekvés. A film eleinte kellően izgalmas, hogy marasztaló legyen, aztán pedig jönnek a hollywoodi klisék, ahogy kell. Végén azon kapjuk magunkat, hogy párunk jobban szórakozott, mint mi magunk, vagy ha mégsem akkor legalább lesz mit jóvátenni a nap hátra lévő részében. Próba-szerencse.

   A történet ugyan unalomig ismert „ártatlanul bebörtönzött főhős” viszontagságait beszéli el, ám legalább nem a szokványos módon. Nick Cassidy egy szállodai szoba ablakpárkányán állva, öngyilkossági szándékkal hívja fel magára a figyelmet. Amíg megpillantja őt az első járókelő és kiérkeznek a sztori kulcsfontosságú elemei (rendőrök, tűzoltók, tv-stáb és a túsztárgyaló) addig egy back-flash keretén belül megismerhetjük az előzmények egy részét. A történet két térben zajlik egyszerre. Adott egyszer hősünk, – aki igyekszik a lehető legnagyobb csinnadrattát kelteni maga körül, – valamint öccse és dögös barátnője, akik egy betörést hajtanak végre ezalatt, hogy tisztára mossák őt. Van még pár rendőr, egy lelkiismeret furdalásos túsztárgyaló hölgy, és persze a rosszfiúk, akik egy részéről (bár a filmkészítők próbálták kuszálni a szálakat) sajnos igen hamar kiderül a valóság – még a kellő pillanat előtt. A történet persze happy end, mi más is lehetne. Többet szándékosan nem írok róla, mindenki lássa azt a saját szemével.

   A színészek közül Sam Worthington bizony nem élete alakítását hozza. Talán nem is illik rá ez a szerep, jobban áll neki, ha épp valamit, vagy valakit fel kell aprítania (Terminátor - Megváltás, Avatar, Titánok harca). Na de mindegy is, főhősünk annak ellenére, hogy nem rendelkezik semmiféle szuper képességgel, igen gyorsan szót ért az enyhén depressziós, de csinos túsztárgyalóval (Elizabeth Banks). Mindkettőjük közös jellemzője továbbá, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben is (bilincsben/ablakpárkányon egyensúlyozva) csípőből képesek elintézni akár állig felfegyverzett SWAT kommandósokat is. Az elképesztő bugyutaságok sora itt nem ér véget, hiszen nem marad le mögöttük a Joey Cassidy (Jamie Bell) – Angie (Genesis Rodriguez) duó sem, akik végtelen természetességgel játszanak ki több millió dolláros biztonsági berendezéseket egy poroltó és gördeszka segítségével, de fél kézzel dobálnak nem éppen pillekönnyű – ipari fúrót rejtő– táskákat. Joey igencsak szerencsétlen karakter, a páros másik tagja Angie hordja a nadrágot, (legalábbis képletesen).  Angie fő ütőkártyája bizony a külseje, amit a legkevésbé igyekszik eltakarni a néző elől.  A többi  mellékszereplő mind-mind ismerős hollywoodi arc (Anthony Mackie, Edward Burns, Titus Welliver, Kyra Sedgwick) és persze itt van Ed Harris, aki számára a gonosz milliomos eljátszása rutinmunka. Filmünk ettől még nem lesz nézhető hölgyek számára, viszont van kellő adrenalin, lehet izgulni a főszereplőért (is), adott egy tömérdek ékszerrel megpakolt páncélszekrény, plusz egy hatalmas gyémánt. Végül pedig már az említett happy end, ami bizony annyira csöpögős, hogy bármelyik romantikus mozi megirigyelné.  Lehet ezt még fokozni?  Lehet bizony: mi mással, mint egy leánykéréssel! Ugye mondtam, hogy ez az ideális alternatíva.

   Összegzésképpen tehát elmondható: egy picit kiszámítható, de izgalmas történettel bíró alkotásról van szó, a színészi játék minden esetben legfeljebb átlagosnak tekinthető és bizony szemet kell hunynunk pár ordító butaság fölött is. Magyarázat lehet erre, hogy az elsőfilmes Asger Leth rendező jegyzi a mozit, forgatókönyvírója (Pablo F. Fenjves) is ezzel debütál. Egyszer nézhető kategória, de azt is szigorúan moziban, kellő mennyiségű popcorn és jó társaság kíséretében. A már említett befejezés miatt talán senki nem fog az ablakpárkányra mászni bánatában.

Értékelés

10/6

IMDb: 10/6,7