A Halálkeringő több szempontból is érdekes filmnek tűnt a megtekintés előtt:

Az egyik ilyen volt, hogy a készítők "az első magyar thriller"-ként aposztrofálták alkotásukat. A másik érdekes szempont a szereposztás volt, ugyanis a két főszereplőt Dobó Kata, illetve Kern András alakítja. Kettejük közül az előbbi tűnt érdekesebbnek, ugyanis kimondva-kimondatlanul egy már beskatulyázott színésznőről van szó, aki számos erőfeszítése ellenére sem tudott kitörni a miniszter félrelépben alakított vörös hajú bombázó szerepéből. A várakozás tehát adott volt, a tűzijáték azonban sajnos elmaradt.

A történet:

A történet napjainkban játszódik, egy magyar nagyvárosban. A helyszín egy lepusztult polgári lakás. Az omladozó vakolat, sötét ablakok, régi bútorok és hideg fények kifejezetten nyugtalanító környezetet teremtenek. Elza (Dobó Kata) élete valahol kisiklott, most egy romhalmaz tetején roskad magába egy pohár whiskey, egy kézifegyver és néhány kokaincsík társaságában. Nincs könnyű helyzetben, ugyanis egy szerelmi háromszögbe keveredett férjével (Mészáros Béla) és annak bűnöző barátjával (Lengyel Tamás). Ráadásul terhessége 9. hónapjában jár. Csak sodródik az eseményekkel, de nem képes irányítani azokat. A lakása állapota tökéletesen tükrözi Elza lelki állapotát.  A kilátástalannak tűnő helyzetben váratlan vendége érkezik, a főhősnő rég nem látott és egyben gyűlölt apja, a Rusty nevű egykori nyomozólegenda (Kern András). A lány lakásában található gyanús nyomok miatt a látogatás egyre inkább nyomozásba csap át.

Vádpontok:

Innentől a közös múlt felhánytorgatása és az egymás fejéhez vágott - nem túl eredeti - sértések próbálják árnyalni a két szétcsúszott karaktert. Ezek a viták céltalannak tűnnek, ugyanis nem mozdítják előre a cselekményt, egy helyben toporognak. Dobó Kata alakítása nem tud feszültséget teremteni, sajnos megreked egyszerű hisztéria szintjén. A vitákat általában a ciklikusan ismétlődő "- Menj el! - Nem megyek" párbeszéd vagy egy jól begyakorolt "- Kapd be!" zárja le. És ez még a jobbik eset, az időnként felbukkanó együgyű monológok szinte fizikai fájdalmat okoznak (pl: "Az élet olyan, mint egy lőgyakorlat..." vagy "Ami eltörött, az törött is marad."). Dobó Kata mentségére legyen mondva, hogy ő becsülettel próbálta megformálni Elza szerepét (még a fő szexepiljének számító hosszú vörös haját is rövidre vágatta), azonban a fröcsögő káromkodás nem áll jól neki. Kern ugyan hozza a "kötelezőt", rutinos magabiztossággal alakítja Rusty-t, karaktere azonban elfásult, a pocsékul megírt monológok az ő szájából se hangzanak autentikusan. Szabó István nem könnyítette meg a színészek dolgát a szövegekkel... ez a film egyik legfájóbb pontja.

A Halálkeringő egészéről elmondható, hogy a kevesebb több lett volna. Sokkoló képeket ugyan láthatunk bőven, de a fokozódó feszültség szinte teljesen hiányzik. Ezt a nem lineáris történetvezetés próbálta pótolni, ami teljesen fölösleges volt, kicsit se sikerült izgalmasabbá tenni vele a történetet. A forgatókönyv túl sok mindennel próbál foglalkozni egyszerre. Az Elza és Rusty közötti családi dráma, a nyomasztó közös múlt, a jelenbeli trauma feldolgozása és a bűnügyi rejtély feloldása túlzsúfolttá tette a forgatókönyvet. Hangulatteremtő képekből szintén túl sokat láttunk, gyakorlati funkciójuk azonban nem volt. Az érdekesebb ötletek sem voltak túl eredetiek, mindegyiket láthattuk már tucatnyi (jobb) filmben is. Zavarba ejtő volt, hogy bár a film elvileg magyar környezetben játszódik (erre utal pl. a magyar rendőrigazolvány vagy egyenruha), mégis nemzetközinek akar tűnni a fegyveres ajtónyitásokkal és a film végén felbukkanó SWAT-szerű alakulattal. A végkifejlet egy szörnyen elcsépelt mexikói felálláshoz vezet (amikor mindenki fegyvert fog a másikra), innentől pedig könnyen kiszámítható volt a befejezés. Ezt letaglózónak szánták, de a kívánt hatást nem sikerült elérni. A befejezés csak akkor "ütött" volna igazán, ha jól megírt, pergő párbeszédek vezettek volna végig a filmen, egészen a végkifejletig. Ezek nélkül a zárókép idegennek hat, a hatásvadászat nem érhette el a célját.

Ugyan Köves Krisztiánék szerették volna az első magyar thrillerként feltüntetni alkotásukat, a film végére világossá válik, hogy nem thrillerrel, hanem egy bűnügyi filmmel van dolgunk, méghozzá sajnos a B kategóriás fajtából.

Enyhítő körülmények:

Hogy ne tűnjek túl szívtelennek, a végére hagytam a film erényeit. A lakás díszletszerű, stilizált berendezésének kompozíciója, a hideg fényekkel történő megvilágítás és Dobóczi Balázs operatőri munkája remek hangulatot teremtettek. A hidegrázós aláfestő zenék alapvetően rendben voltak, jól felveszik a különböző szituációk ritmusát, bár néha túlságosan is az előtérbe tolakodnak. A fókuszpontok gyors váltása remekül kifejezi Elza lelki állapotát, bár helyenként az az érzésünk támadhat, hogy ez a szinkron felbomlik és a kamera diktálja a tempót. Dicséretes továbbá, hogy rendkívül alacsony (mindössze 50 millió Ft-os) költségvetésből készült el. Pozitívan álltam a filmhez, mert nagyon ráférne a magyar filmiparra, hogy felkavarják a szinte kizárólag bugyuta vígjátékokból felépülő állóvizét, azonban a Halálkeringőnek sok bosszantó hibája van. Nagyon sok... Így sajnos a legnagyobb jóindulattal sem tudom többre értékelni, mint 5,5.


Ítélet:                10 / 5,5

Alexnine szerint:  10 / 7,0
IMDB:                 10 / 5,3


A teljes film ingyenesen megtekinthető itt: