2011.12.03. 21:00 garconcalme

Sose halunk meg - kritika

A Halálkeringő után egy újabb magyar alkotást veszek górcső alá. A Sose halunk meg Koltai első rendezése, ez azonban nem hagyott nyomokat a filmen, kétségtelenül remek munkát végzett. A film a szakma és a közönség elismerését is elnyerte, főcímzenéje (Nagy utazás) pedig a kilencvenes évek egyik legtöbbet játszott nótája lett.



 

A történet:

A nyitójelenetben - a már felnőtt - Tordai Imrét (Máté Gábor) láthatjuk, amint megérkezik a nyüzsgő lóversenypályára. A feltett tétet elveszti, gyanítható, hogy nem először jár így. Egy versenyló nevéről eszébe jutnak a nagybátyjával, Tordai Gyulával eltöltött kalandos idők és az ehhez kapcsolódó régi szép emlékek...

A hatvanas évek Magyarországán járunk. Gyuszi bácsi vállfaárus, akit ugyan mindig elkerül a szerencse, de csak ő tudja igazán, hogyan kell élni. A kissé elkényeztetett Tordai Imrét (Szabados Mihály), szülei néhány napra bácsikája gondjára bízzák, aki az eltöltött idő alatt megismertette a fiút az élet igazi ízével. Megtudja milyen az újhelyi krémes, hogyan kell vállfát árulni és miként bánjon a nőkkel. Imi egyre inkább ráérez a Gyuszi bácsi-féle életvitelre, megtanulja, hogy az élet apró szépségeihez gyakran csak a szabályok félresöprésével lehet hozzáférni. Az éjjel, mikor nagybátyja kórházba kerül, Imi nehezen alszik el. Az ébredése után azonban az addig reális események hirtelen meseszerű vágányra terelődnek. A vonatot ugyan lekésik, de egy kétfedelű repülőgép segítségével el tudják érni a lóverseny rajtját, hogy fogadjanak a 2-9-11-es befutóra...

Csak erények:

A forgatókönyv (Koltai Róbert, Nógrádi Gábor) okosan felépített, Gyuszi bácsi farigcsált rímei és dalolászásai a jelen korban valószínűleg modorosnak hatnának, de az adott környezetében egyáltalán nem, Gyuszi bácsi egyszerűen menő. Koltai tökéletesen formálja az - egyébként saját nagybátyjáról mintázott - karaktert. Gyuszi bácsi rendkívül energikus és temperamentumos, lendülete áthatja az egész filmet. Koltainak - a szerepből adódóan - nem lenne nehéz helyenként átlendülni ripacsba, de ez szerencsére nem érződik egy pillanatra sem.

A történetvezetés lineáris, de keretes szerkezettel határolt: A felnőtt Tordai Imre múltidézésével kezdődik és végződik. A történetben a művészi eszköztár kibontakozásának számos elemét fedezhetjük fel, így például a laza erkölcsű Nusika (Kathleen Gati) szimbolikus vörös cipőit, vagy a krémesfaló jelenet hátterében meghúzódó táncest elővetítését. Mikor Gyuszi bácsit a rend őrei verik félholtra, A jó, a rossz és a csúf híres jelenetét juttatta eszembe, amikor megszólalt a The soldiers theme Ennio Morriconétől. És ha már a zenénél tartunk, a Presser Gábor által énekelt Nagy utazás tökéletesen illeszkedett a filmhez, sőt: meghatározóvá vált a magyar könnyűzenében.

Koltai nem összetett jellemekkel dolgozik, hanem olyan kisszerű átlagemberekkel, akiknek életével, felfogásával és érzelmeivel maradéktalanul azonosulni tudunk. A kormegjelenítés teljesen hiteles, a központjában elsősorban a falusi polgárság sorsa szerepel. Nem célja a szocialista államszervezet kritikája, néhány fricskát azonban felfedezhetünk néhány karikatúra-jellemen keresztül (ilyen a könyvügynök Boldi és Nusika, a lecsúszott egykori válogatott futballista vagy a modoros csendőr).

A színészek tudásuk legjavát nyújtották, de mégis "egyszínészesnek" hat a film. Koltai Róbert gyakorlatilag lejátszotta a vászonról legtöbb partnerét, természetes vidámsága és jó kedélye átütő erejű volt. Szabados Mihályt szintén jól teljesített, hozta a nyámnyila pesti fiatal és az életet élvezni tudó kamasz szerepét is. A Boldit alakító Jordán Tamás  kifejezetten mulatságos figura volt, Gáti Kati kissé együgyű, züllött jellemén pedig jókat mosolyoghattunk. Csákányi László (a tánctanár), Helyey László (az ex futballista), Lukáts Andor (a plébános), Pogány Judit (Imi édesanyja) mind-mind emlékezetes élményt jelentettek.

Koltai a magyar filmgyártás ínséges időszakában vállalkozott a film elkészítésére, a szponzori támogatások megszerzése komoly kihívást jelentett. Törekvését végül siker koronázta, olyan közönségfilmet alkotott, amely nem akar mindenféle erkölcsi tanulságokat lenyomni a torkunkon, csupán szórakoztatni akar minket. Ugyan a film kifejezetten vidám, a befejezés mégis hordoz magában némi keserűséget. Ez persze egyáltalán nem baj, "sírva vigad a magyar".

Ítélet:   10 / 9

IMDB:    10 / 7,5

Szólj hozzá!

Címkék: sose halunk meg


A bejegyzés trackback címe:

https://filmbirak.blog.hu/api/trackback/id/tr683434927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása